Az uzsorások kiűzetése

Évezredes pihenőmet megzavarta népem kiáltása. Sokan már elfeledtetek engem, az ősvallásotok istenasszonyát[1], ám én nem feledtelek el benneteket. Több századon át hagytam kedveseimet tanulni, tapasztalni akár fájdalmak, félelmek árán. Ez volt az egyesség az új vallás isteneivel egy kis pihenőért cserébe.

Még ki sem hevertétek a háborúk borzalmait, a hazaárulók rémtetteit, és most sírásotok megint az egekig ér. 

Azért adott Isten észt az okosabbnak, hogy gondoskodjék az egyszerűbbről, és nem azért, hogy kihasználja. Ahányszor hibát vét az okoskodó, annyiszor fogja a poklok-poklát megjárni, a végső kitaszítottságot megélni. Örök törvény: ha van egy képességed, s azt rosszra fordítod, eleven tűzben égetnek meg.

Egyszerű embereket kicsiny földi vagyonuktól megfosztani bűn. S Te, Egyszerű ember, ha hagyod magad, ugyanolyan vétket követsz el, mint a fosztogatód. Meghalni jöttél a Földre vagy élni? Ismered a mondást? Néma gyereknek anyja sem érti a szavát.

Elfelejtettél imádkozni. Elfelejtetted megtartani a határkerülések ünnepét[2], és már nem ismered a bőség napjait sem.[3] Hát csodálkozol, hogy vagyonodat nem tudod megtartani!?

Elég a félelemből! Elég abból, hogy más adja életed mértékeit. Nekem nincs ágyúm, nincs puskám, csak égi erővel rendelkezem s az átok fegyverével. Amilyen az adjisten, olyan a fogadjisten. Hadd tapasztaljon a másik fél is!

Tudom, félsz, mert a modern kor azt mondja, hogy az átok visszaüt. Igen, valóban visszaüt, ha az hamis. Ám, ha az igazság oldalán állsz, az átok fegyverré válik, és soha nem üt vissza. Ezt minden régi magyar tudja, kérdezz csak meg egy öreg pásztort! Mindenki azzal harcol, amivel tud. Az okos az eszével, a nincstelen az Istenével. No, vajon ki lesz az erősebb? Vajon kinek van félnivalója? Lánykoromban az én udvarlóm volt az ördögök fejedelme, s őt próbára téve, bizony, túljártam az eszén. Az én húgom paktált le a földalatti birodalommal, s bizony oda is vannak jó kapcsolataim! Ugyan már, ki merne ellenem!?

Én, Estilla, az ősvallásotok istenasszonya ezennel közös imára szólítom a népemet. Kiátkozom az uzsorásokat, kiátkozom azokat, akik rabszolgasorsba döntötték a magyarokat, akik megfosztják gyermekeimet az élet továbbadásától, a virágzástól!

2013. december 13-án, Lucifer-Luca napján, amikor elkezdődik az év legsötétebb időszaka, pontban 23 órakor egyszerre egy időben kántáljuk bele egy égő fehér gyertyába:

Tűz, Víz, Levegő, Föld, Teremtő Erők!

Varázslatunkhoz adjatok most erőt!

Menjen minden uzsorás országunk éléről!

Mintha nem lettek volna, menjenek név nélkül!

Emberek magatok előtt lássátok őket:

Semmivé válva eltűnnek a végtelenben.[4]

Tűz, Víz, Levegő, Föld, Teremtő Erők!

Varázslatunkhoz adjatok most erőt!                    

Menjen minden uzsorás…...

Kántáld, kántáld, népem Egyszeri embere legalább 13 percig! Ti pedig, Táltosok révüljetek bele a kántálásba, amíg csak bírjátok!

Kétséged van? Az új kor megigézett? Csak lásd a szép jövőt, s majd megérkezik — mondják Neked. Persze, csak elfelejtik említeni, hogy előtte takarítani kell. Pucold ki a sarat, dobd el, ami rossz! Sárra sosem építünk várat! Beláthatod, hogy tanácsaikkal kátyúba jutottál.

S ha már a zsarnok eltakarodott, kezdhetjük váraink építését imáinkban minél többet látva szeretetteljes boldog jövőnket:

                              Tűz, Víz, Levegő, Föld, Teremtő Erők!

                              Varázslatunkhoz adjatok most erőt!

                              Vezetőink legyenek lélekben nemesek,

                              Kik társaikat körbeveszik szeretettel.

                              Lássátok országunkat boldog emberekkel,

                              Táncoló ifjakkal, vidám gyermeksereggel.

                              Tűz, Víz, Levegő, Föld, Teremtő Erők!

                              Varázslatunkhoz adjatok most erőt!

                              E hon lesz újra a Tündérek Birodalma,

                              Úgy, ahogy valaha régen Istenünk adta.

                              Béke, boldogság, szeretet legyen a része

                              Örökéletű emberré lett tündéreknek.

                              Tűz, Víz, Levegő, Föld, Teremtő Erők!

                              Varázslatunkhoz adjatok most erőt!

Melléd állok, Te is állj mellém! Együtt egyet akarunk: a felemelkedést, a gyarapodást és virágzást. Tartsd meg ünnepeidet, mert azokkal teremted meg a jövődet, s a múltadat!

„Legyenek ünnepeid, rítusaid, mert azok tartanak meg, mint egyént, és azok tartanak össze, mint közösséget, népet, nemzetet. Ez az Ősök üzenete…”

Én szóltam hozzátok, az Ősök tündéri istenasszonya 

*   *   *

[1] Estilla (Estillő, Estifénylőcsillag, Esthajnalcsillag, Vénusz bolygó… később Rapsóné) a magyarok ősvallásának a tündéri istenasszonya. Tündértestvéreivel lejött a Földre, hogy óvja, vigyázza annak szikláit, vizeit, növényeit és állatait. Attila királyunk is őhozzá imádkozott. Ő volt a magyarok Boldogasszonya Szűz Mária előtt. Még több Estilláról, Rapsónéról: www.tunderkepzo.hu/Magyar tündét mitológia menüpont.

[2] A régi időkben a gazda Karácsonykor, Gyertyaszentelő idején, Húsvét szombatján és az Új kenyér ünnepén vérét adva körbejárta a házát, a földjét, hogy mindig is az övé maradjon. E keresztény ünnepek korábbi azonos célzatú pogány ünnepek helyét foglalták el.

[3] Pl. a Karácsony, a Téli Napforduló (és most már az Új Év is) és a Húsvét szombat is a gyarapodás, a bőség megidézésének az ünnepe volt. Még több a varázslatos archaikus magyar ünnepekről:https://picasaweb.google.com/lh/photo/w_lM0RP4PWjot3KbSKGf69MTjNZETYmyPJy0liipFm0?feat=directlink

[4] Énekelhető a „Még azt mondják nem illik a tánc a magyarnak” dallamára.

*   *   *