A tündér és a bor

- Ó, Kedves Ember, ne hidd, hogy a bor az csak a tiéd! Ezzel az ősi szent itallal köszöntjük ünnepeinken a Teremtőt és alkotásait. Ünnepelünk, ha érkezik hozzánk vagy elmegy tőlünk valaki, ünnepelünk a Nap- és a Holdszertartásokon s köszöntőt mondunk a létezés minden egyes gyönyörűségéért.

Borral köszöntjük a születést és a halált is. Igen, borral, az újjászületés italával, azzal a nedűvel, mely megmutatta a varázslatot: az átváltozást és az újjászületést. Benne van minden ősi elem, mely létezésünkhöz szükséges, a Föld, melyből gyökeredzik, a Levegő, mely körbe veszi, a Nap Tüze megérleli és a Vízet lágy esőcseppek formájában veszi magához. Nekünk adja vérét, majd felforr, habzik, duruzsol végül letisztul és elcsendesedik, majd ünnepre kínálja magát.



Lassan kortyold! Tartsd a szádban egy kicsit! Csukd be a szemed és hagyd, hogy mennyei zamata átjárja testedet-lelkedet. Látod magad előtt a barna földet, hol nevelkedett. Látod az embert, ki napsütötte kérges kezeivel kötözgeti az apró indákat. Látod, mily szeretettel legelteti szemét alkotásán? Már hallod is a szüretelő asszonyok kacagását és a prés zümmögését!

Hallod az aranyló must csobogását, a csilingelő poharak énekét, érzed a hordókkal teli pince fanyar illatát s látod benne az embert, ki lopójából tiszta bort tölt az üvegekbe. Érzed szádban, ahogy az édes must felpezseg s elcsendesedve újjászületik. Benne van minden, a szeretetteljes gondoskodás, a munka, a verejték, a bánat, az öröm, a Nap, az Eső, a Szél?a világmindenség szegletei, a mámor és a részegség. Most itt van a szádban, lassan nyeld le! Hagyd, hogy átjárja testedet, megpezsdítse véredet és erővel töltsön fel, frissítse lelkedet és szellemedet! Feltölt mindazok erejével, kik segítették a bor megszületését. Add át magad neki! Ő sokkal bölcsebb és tapasztaltabb nálad.

Most már érted, hogy mi tündérek miért e szent itallal köszöntjük a Teremtőt?
Tudd Kedves, hogy a fehérbor világossággal tölt fel, a szellemedet frissíti, a vörösbor pedig a testedet és a véredet erősíti. Vigyázz, ha túl sokat iszol bármelyikből a sötétségbe ránt!

Valamikor Te is közénk tartoztál, aztán elfelejtettél bennünket, de ünnepeid minket idéznek. Áldomást isztok, ha leszületik hozzátok egy lélek és borral mondtok búcsúztatót, amikor elkísérítek utólsó földi útjára. Borral ünneplitek a születést, a szerelmet és a halált. Vörösbort iszik a menyecske, ha kedvesével mámorító éjszakára vágyik. A pap szentelt borral egyesíti a Teremtőt az emberiséggel. Télen felforralod, hogy melegítsen, nyáron hidegen iszod, hogy üdítsen, pont úgy, mint amikor tündér voltál. Most is az vagy, csak nem tudod.
Kérlek Tündér Ember becsüld és vigyázd isteni italunkat! Nemesítsd, oltalmazd és emlékezz:
"Bort, búzát, békességet!"
Szeretettel: a Tündér

Éva Ilona, 2007