Éva Ilona

Fruzsi Gombóc

Egy kiskutya újjászületése

Csodák vannak, véletlenek nincsenek.

Fruzsi kutyám emlékére

Május 14., hajnal

Fáj, nagyon fáj, mert egyszeri ember vagyok, aki a halál állapotában először a hiányt érzékeli,..azt, hogy nincs a másik,...azt, hogy hiányzik. Hiányzol kicsi kutyám, hiányzik a körmeid csattogása a padlón, amikor követsz mindenhová a lakásban, különösen főzés közben. Hiányzik az, hogy az ölembe vehesselek, babusgathassalak, becézhesselek, szeretgethesselek. Hiányzik az ennivaló utáni kuncsorgásod, hiányzik a séta a kisboltba, ahol mindig örömmel vártál az ajtóban, mert tudtad, hogy kapsz egy kis jutalmat, egy kis müzli szeletet. Szinte megsértődtél, amikor nem müzli szeletet vettem neked, sőt el sem fogadtad a másfajta ízeket. Emlékszel, mennyit autóztunk? Milyen sok utat bejártunk együtt?! Balaton, Velencei-tó, Mátra, a sok-sok kirándulás, a bevásárlások?Hiányzol, hiányzol, hiányzol!!! Kicsi Fruzsim nagyon hiányzol!

Szimbiózisban éltünk, ám Te mindig jobban értettél engem, mint én Téged, aztán valahogy felzárkóztam. Úgy szerettem veled összebújva aludni, hallgatni a szuszogásodat, fogni a kicsi testedet, nézni a kisbárány fejedet, Te kis Madeku. Emlékszel? Néha így becéztünk, mert úgy találtuk, hogy malac, denevér és kutya keveréke vagy. Denevér, mert nagyok a füleid, malac, mert az egyik füled pont úgy rezgett séta közben, mint a kismalacoknak. A kutyát szerintem érted. Nagyon takaros kis külsőd volt, olyan igazi kutya. Amikor rövidre nyírták a szőrödet, és Zoltánom hazajött, gyorsan üdvözölted, utána azonnal elbújtál a lakás legtávolabbi sarkába, nehogy észrevegye rövidre nyírt bundácskádat. Úgy gondoltad, hogy rövid szőrrel nem vagy oly tetszetős a számára. Tudom, titokban szerelmes voltál belé. Mindig a lába közé bújtál a konyhaasztal alatt, ha fürdetni akartalak, vagy ha a füledet kellett  kitisztítani.

Hiányzol Magdorkámnak, nagyon hiányzol! Hangosan nevetve hányszor kapott fel a levegőbe és forgott veled körbe-körbe becézgetve, puszilgatva? Míg Magdorkám kisebb volt, nyugodtan otthon hagytam veled, ha dolgom volt. Te voltál a társa az egyedüllétben.

Tudd, hogy sokat tanultam tőled. Szeretetet, rendszert, időbeosztást, önzetlenséget, a testmozgás fontosságát, a séták örömét, az állatok beszédét. A sokféle betegségeid által megtapasztaltam a hitnek, az imának és a mágikus gyógymódoknak az erejét. Még a halál állapotából való visszatérésre is mutattál példát. Hányszor dacoltunk a halállal, és mindig győztünk. Most sem vesztettünk csak lejárt a közös feladatunk, megértettem a tanításaidat. Fantasztikus tanító mester és társ vagy! Ahhoz, hogy taníthass, bizony nem vállaltál egyszerű életet! Köszönöm Neked! Tudtam, hogy el akarsz menni. Néhány hete, vagy talán néhány hónapja egy holdfényes esti sétán megköszöntem Neked ezeket a szép estéket. Elmeséltem, hogy eleinte nagyon nehéz volt, és kötelezőségként éltem meg a sétákat. Mára pedig lételememmé vált, és élvezem minden pillanatát. Séta közben beszélgetünk a fákkal, a virágokkal, Hold Anyával, Nap Atyával, köszöntjük a természetet, a Teremtészetet. Miközben ezt ecsetelgettem Neked, villámként hasított át rajtam a felismerés: ezzel lejárt a munkád, célt ért az egyik fő tanításod. Még Neked is szegeztem a kérdést: ugye, nem akarsz elmenni? Nem hagysz itt? Látod, megéreztem.

* * * * * *

Innentől kezdve egyre csendesebb, lassúbb lettél. Este, míg fogtalak a két kezemben, és könnyeim folyamát elnyelte fehér bundád, a remény és a boldog jövőkép szép pillanatait súgtam a füledbe. Milyen jó lesz majd együtt nyaralni, jössz velem dolgozni, segítesz a jövendőmondásban, együtt alszunk délutánonként a kanapén, megyünk müzli szeletet venni a kisboltba, csodát mutatunk a világnak, Te leszel a leghosszabb életű kiskutya, akit a Föld valaha látott?Aztán egyszer csak megadtam magamat, és tudomásul vettem, hogy el kell Téged engednem. Szorítottalak magamhoz, azt hittem a lelked még a testedben van és kántáltam az újjászületésbe átsegítő, lélekvezető régi rigmusokat, egymás után folyamatosan tízsszer, százszor, ezerszer:

Zsálya-zsálya barlang alja,

Bába, bába hívó hangja.

Megszólal a szél harangja,

Csillag, csillag engedd arra!

Zsálya, zsálya barlang alja....

Nem vettem észre a fizikai lélekelhagyást. Csak kántáltam, kántáltam. Közben láttam egy ülő plüssmacira emlékeztető fehér, kövér kicsi kutyát hihetetlen gyorsasággal a csillagok közé emelkedni. Nem gondoltam, hogy az Te vagy, hiszen azt hittem, még élsz. És különben is úgy tűnt, mintha semmi közöm nem lenne ahhoz a kiskutyához. Csak kántáltam és kántáltam. Amikor abbahagytam az éneklést, már nem volt itt a lelked, csak a kis testedet fogtam. Akkor döbbentem rá, hogy Téged láttalak az imént felfelé száguldani. De akkor miért nem néztél vissza, miért száguldottál olyan gyorsan felfelé? Semmit nem jelentettem Neked? Az üzeneted, mintegy vigasztalásként becsúszott a tudatomba:

~ Óh, nem olyan nagy dolog ez! Egyik élet a másik után!

* * * * * *

Szép voltál, még a halálban is. Nyugalom áradt kicsi arcodból. Nem érzékeltem a lelked jelenlétét. Valahol mesze, távol vagy már. Tudtam, hogy már nem vagy itt. Először engem is a nyugalom hulláma öntött el, aztán felülkerekedett az emberi egóm. Mi lesz velünk nélküled? Ki fog körülöttem szaladgálni reggeltől estig? Ki fog velem aludni délutánonként? Ki fogja a tenyeremet összenyálazni jutalom falat után kutatva? Hol vagy Fruzsi kutyám? Merre jársz? Ennyi volt? Azt hittem a halálon túlról is velem maradsz, hogy érzékelhetlek, láthatlak, válaszolsz a kérdéseimre, de Te villámgyorsan eltűntél a messzi távoli égbolton. Ez nagyon fájt.

Sírva fésültelek meg, igazgattam a kis ruhácskádat és bebugyoláltalak, mint egy kisbabát. Levittelek a Duna partra, ahol oly sokat sétálgattunk. Meleg nyári napokon ölbe vettelek és úgy fürösztöttelek a langyos vízben, mert mindig egy kicsit víziszonyos voltál. Ám, most köveket, kavicsokat gyűjtöttünk Magdorkával és a kisbarátjával, hogy majd kidíszítsük a sírodat, ahova a szép kis testedet majd örök nyugalomba helyezzük. Az éjszaka csendjét, a hullámok lágy moraját csak a kislány sírdogálása és az én hozzád szóló szavaim törték meg. Szerettem volna érzékelni lelked rezdülését.

~ Mondd, hol vagy kiskutyám? Mit csinálsz? Hogy érzed magad?

Valahonnan nagyon messziről, pedig a tested az ölemben volt, szinte azonnal megérkezett a válasz:

~ Már egy anyakutya hasában vagyok, hamarosan megfogok megszületni Amerikában, Massetchusetts államban, egy kertvárosban, és egy jómódú családhoz kerülök. Egy ötéves kislánynak leszek a születésnapi ajándéka június 7-én. Fehér leszek, de egy kicsit nagyobb termetű, mint most. A huszadik születésnapjáig leszek vele Gombócka, Little Dumpling néven. Már a negyedik szülinapjára várt, de Ti visszavittetek a másik létből és veletek maradtam egy évig.

~ Jaj, de örülök, hogy most már tisztán látok! Te mindig kutya szoktál lenni?

~ Nem, voltam oroszlán is és halacska is. De legközelebb bálna leszek, hogy most én egyek meg más halakat. A plüss maci kinézetű kutya, akit láttál a kiszállásomkor, az már az új testem. ~ Olyan szenvtelennek tűnsz, mintha nem is lett volna közünk egymáshoz.

~ Dehogy, csak Te kerítesz túl nagy feneket a dolognak. Mondtam, hogy nem olyan nagydolog ez! Egyik élet a másik után.

Távolinak érezlek, és mintha nem jelentettem volna neked semmit? Már nem kaptam több választ. Elindultunk az erdőbe, a mi erdőnkbe, ahol nap, mint nap sétálgattunk. Látod, milyen szépen rendezett bennünket az élet? Az utóbbi napokban úgy alakult, hogy minden kedvenc helyünkön megfordultunk. Mintha mindenhol tettél volna egy búcsúlátogatást.

* * * * * *

Fent a dombtetőn, egy ezüstfűz alatt ástuk meg gyertyafény mellett végső nyughelyedet. Kicsi párnádra, a két mellső mancsocskád közé egy müzli szeletet tettem, hogy legyen egy kis harapnivalód a hosszú utazáson. Hihetetlen nyugalom áradt belőled, a pofikád kisimult, a szád mosolygott. Nyoma sem volt az utóbbi idők fájdalmának. Imádkozva és sírva bíztam a testedet Földanyára és a Természetre. A Természet segített bennünket, éjszakai áhítatunkat senki és semmi nem törte meg, Holdanya fényesen világított, az Anyaföld meleg volt és puha. Megtettük a végső búcsút.

Hazatérve bort bontva és süteményt szelve kívántunk Neked boldog új életet, szívünkben egy kis irigységgel az új gazdák iránt. Azután bezárkóztam a szobámba, hogy felvegyem veled a kapcsolatot a cigánykártya segítségével. Hiányzol Fruzsi kutyám! Nagyon hiányzol! Egyáltalán nem érzékellek a közelemben. Nagyon furcsa. De, azért megpróbálom.

Miközben kevergetem a kártyákat és rád koncentrálok kiesik két kártyalap, a Házasság, és az Ajándék. A kieső kártyáknak nagy jelentősége van, egyértelmű üzenet, ez egyértelműen a Te üzeneted: Boldog házasságot vagy a házasságotok legyen az én ajándékom? Vajon melyik?

~ Fruzsikám hadd kérdezzelek, miért jöttél az életembe, hiszen én sosem akartam kutyát, de Te jöttél és megszerettelek, megszerettünk. Miért jöttél hát?

Három lapot húztam. Szerelem, Házasság, Levél. Mit is jelentenek, mit is üzennek? Hogy a szerelemben egymásra találjatok és esküvővel pecsételjétek meg. Milyen szép válasz. Ezért jöttél az életembe, hogy boldog szerelmet hozzál? Igen, és ha jól meggondolom, Zoltánom már említette is, hogy Te mélyítetted el a kapcsolatunkat. Amikor betegen hozzánk kerültél, akkor jobban összeraktuk az erőket. A baj nagy kovács, és mi bizony tényleg vállvetve próbáltunk segíteni rajtad. Imádtad, ha Zoltánom eszik, mert mindig tőle kaptad a legfinomabb falatokat. Olyankor nem is tudtalak kivinni sétálni. És Te segítettél a választásban, mert amikor hozzánk kerültél, be kell vallanom, hogy akadt egy másik udvarlóm, és bizony egyszerre kettőt szerettem. Amikor választáshoz kerülve felsorakoztattam az érveimet, rájöttem, hogy az új kapcsolat nem bírt volna el egy beteg kiskutyát, és ha nem bírja el, akkor nem is kell. Tényleg Fruzsika, Te segítettél újra szerelmet találni Zoltánban. Korábban soha nem gondoltam arra, hogy ekkora szerepe lett volna egy kiskutyának a döntésben. Már megtanultam, a kártya soha nem hazudik, csak legfeljebb nem értjük, s lám utólag minden kitisztul. Tehát az első kieső két lap üzenete: az esküvőtök az én ajándékom. Mert bizony nászunkat neked köszönhetjük! Köszönöm a válaszodat és köszönöm a szerelemben nyújtott segítségedet!

Értem, hogy a Te feladatod, a mi kapcsolatunk elmélyítése volt, de mi volt az én feladatom az itt létedben? Mi volt a tanulnivalóm? Újabb három lapot húztam: Veszteség, Gondolat, Halál. A Veszteség az eltűnés, a megsemmisülés. A Gondolat az terv, a tervszerűség, a kigondoltság. Tehát összeolvasva a három lapot, mi is a feladatom, mit kellett megélnem, megtanulnom a veled való együttlét alatt? Megsemmísíteni, elveszejteni a tervszerűen bekövetkező halált. Vagy csak egyszerűen megsemmisíteni a halál gondolatát? Vagy talán veszejtsem el a sötét gondolatokat, azaz hagyjam el a pesszimista gondolkodást?

De, hát a Kryon üzenetek, könyvek is ezekre buzdítanak bennünket! Írd felül a halál létezését! Nem is tudtam, hogy ezt teszem, amikor ősi mágikus formulák segítségével adtunk erőt Neked! Egy évvel ezelőtt gyakorlatilag meghaltál és az égi energiák segítségével hoztunk vissza. Három év alatt milyen sok állatorvos mondta, hogy a napjaid megvannak számlálva. Igen, azt hiszem megkaptam a hitet abban, hogy a halál állapotának kötelező megélése felülírható, noha nem mindig sikerül, de talán nem is kell sikerülnie, hiszen látom rajtad, hogy teljes boldogságban kezdesz egy új életet. Nem is akarsz visszajönni. Ez egy kicsit fáj, de elfogadom, és talán így könnyebb is.

~ Kiskutyám, mit csinálsz most? A Pénz lapját húztam. Sok-sok pénz van rajta, dagadó kincsesládával, bőséget és gyarapodást is jelent. Tehát gyarapodol, hízol és növekedsz. Ezeknek az információknak szívből örülök, hiszen annyira soványka voltál az utóbbi egy évben. Érzem, kezdek megnyugodni.

~ Mondd Fruzsikám, milyen helyen vagy? A Bírót húztam, mely bizonyos értelemben jelenthet orvost, jelen esetben állatorvost is. Más értelmezésben lehet börtönnel kapcsolatos is, mely a mi esetünkben ketrecet, kennelt, tenyésztőt jelent. Mi van ha mind a kettő igaz? Kennelt tartó állatorvosnál vagy.

* * * * * *

Köszönöm kiskutyám a válaszaidat, köszönöm az ittlétedet, a tanításaidat, mert bizony kemény mester szorult abba a kicsi testedbe! Elfáradtam nagyon, már hajnalodik, és szinte el sem tudom képzelni, hogy tegnap délelőtt még együtt sétálgattunk és most már nem vagy itt, a lelked új testben van Amerikában, a régi porhüvelyed, pedig itt kint az erdőben.

Óh, micsoda tökéletes rendező a sors! Zoltánomnak tegnap reggelre változott a beosztása, pedig úgy volt, hogy két szabadnapja lesz. Elutazott, így még nem tud semmit, és jobb is, hogy nem volt itthon, mert Ő nehezebben viseli az eltávozásodat. Már délelőtt nem ettél semmit, teljesen levoltál lassulva. Két spirituális nagy mesterrel kellett volna találkoznom, és leakartam mondani, de elkezdtél erőre kapni, ettél egy kicsit, morogtál egy kicsit, aludtál egy kicsit az ölemben. Rád bíztam a döntést: ha eszel, elmegyek a találkozóra, ha nem, itthon maradok Veled. Igen, a felsőbbrendű vezetőnk eltávolított a közeledből egy látszat ? jobban léttel?, mintegy menjek csak nyugodtan a dolgomra, minden rendben lesz. Elmentem a találkozóra, ott ért Magdorka telefonja, hogy nem akarsz sétálni és nem eszel, nem iszol. Mesterek közt voltam, akik felkészítettek az elengedésre, és erőt adtak a későbbiekhez. Na, de miért is távolítottak el tőled? Azért, hogy ne varázsolgassalak, ne tartsalak itt tovább, hiszen már más dolgod van. Bizony, mire hazatértem, már nagyon legyengültél. Már nem tudtalak visszahozni. Egy segítőt is tett mellénk a sors. Magdorka gyermekkori barátja kizárta magát a lakásukból és az édesanyja vidékre utazott, így nálunk ragadt. Segített követ gyűjteni, a köveket a dombra felcipelni és nyughelyet ásni, sírt díszíteni.

Nehéz, nagyon nehéz. Olyan gyors lefolyása volt mindennek, mint, ahogy a cigánykártya megmutatta a Szerencsétlenség lappal: hirtelen, kiszámíthatatlanul. Tudtuk, hogy lassul az életfunkciód, de tegnap előtt még szaladgáltál, ettél-ittál és tegnap este már nem voltál velünk. Elfáradtam, de mintha újra érkeznének tőled üzenetek, de nem a kártya által, hanem tisztán, a tudatomba. Igen, tudom, mentálisan a közelembe jöhetnél, de nem jössz, mert tudod, hogy akkor még többet sírnék, lassabban tölteném ki a hiányoddal keletkezett űrt, csak sokára találnék újabb feladatokat és talán nem is akarnék másik kiskutyát, újabb társat. Ha megnyugodtam, majd vissza-visszatérsz, segíteni a munkámban vagy csak úgy beszélgetni. Olyankor új gazdáid majd csak annyit látnak rajtad, hogy kissé álmos, bamba vagy és mintha nem lennél jelen. Most jut eszembe! Az utóbbi 2-3 hónapban többször révülést vettem rajtad észre! Mikor szólítottalak és nem reagáltál, arra gondoltam, a füleddel van baj, azután megráztad magad és újra tudtál figyelni. Most döbbenek rá, hogy olyankor valójában már nem voltál itt, már az új életeden dolgoztál. Így utólag veszem észre, hogy mennyi, de mennyi jel mutatta az eltávozásodat. Furcsán váltotta egymást a viselkedésedben az ellassulás és az öröm.

Meg kell adnom magam, az az öt éves kislány erősebb volt, mint én. Tudom, ez a rend, de azért nagyon hiányzol Fruzsikám! Szeretlek, síron innen, síron túl!

Túl a vizen nyírfa áll, Arra indul a kutyám.

~ Vidd el az én lelkemet, Élethez szerelmemet!

Vidd el az én lelkemet, Élethez szerelmemet! ~

Túl a vizen fehér nyírfa, Lélekmadár fészkel rajta.

~ Fészekből, ha majd kiszállok, Újra reátok találok

Fészekből, ha majd kiszállok, Újra reátok találok ~

* * * * *

Május 15., késő este

Még a halál túloldaláról is csodával ajándékozol! Ma már többször bevillant egy vemhes kutya kiskutyákkal tömött anyaméhe, és egy fehér csempés rendelő kis részlete, néhány csempe a falon és előtte egy zöld terítővel fedett asztal vagy ágy, de nem tudtam a képet megtartani.

Este muszáj volt Zoltánom munkahelyére bemenni, a megígért, ám kissé elkésett húsvéti süteményekért, amit az egyik munkatárs felesége küldött. Lassan haladtam úti célom felé, és egy folytában egy régi székely születésnapi köszöntő járt az agyamban, folyamatosan azt énekelgettem. Ezen közben egyre többször bevillant a mocorgó kiskutyákkal telített kutyaméh. Tisztán láttam a pici testeket. Fehérek voltak, rózsaszín hassal és csupasz farokkal. Már majdnem odaértem, amikor fizikailag éreztem, hogy a mancsocskád először a fejemet, majd a mellkasomat érinti. El sem tudom mondani, mennyire jól esett! Lerendeztem a sütiket és indultam, hogy Magdorkámmal találkozzam. Vezetés közben tisztán és világosan láttalak, amint pici testben mozgolódsz egy zöld asztalon. Csupa nyálka vagy, fehér a bundácskád, csupasz a hasad és a farkad, rózsaszín az orrocskád. Jaj, de édes vagy! Mennyi az idő? Fél tíz. Láttam a testvérkéidet is az asztalon, pont olyanok voltak, mint Te. Mennyi aranyos kis élet! Láttam, hogy harmadik kölyökként születtél. Istenem, mit nem adtam volna az érintésedért! Boldogság járta át szomorú lelkemet. Nagyon nagy öröm volt Téged újra látni! A mamakutya fehér retriver féle volt, csak sokkal kisebb testű. Nem ismertem fel a fajtáját. Örömmámorban úszva érkeztem a találkozóra.

Magdorkám nem volt egyedül, vele volt gyermekkori kisbarátja is. Gyorsan elmeséltem nekik az üzenetedet. Magdorkámról azonnal lehullott a fájdalom, mert tisztán érzékelte az elmondottak valódiságát. Örömünkben ettünk egy kis sütit és akkor döbbentem rá, hogy ugyanúgy hárman vagyunk, mint amikor az utolsó utadra elkísértünk. Ez a fiú még soha nem ült az autónkban, csak akkor és most. És hogy hitem még erősebb legyen, ekkor felhívott Zoltánom is, aki hasonló munkanapokon, mindig, csak és kizárólag fél és háromnegyed tizenkettő között szokott nekem telefonálni. Ez így van már négy éve, amióta ezen a munkahelyen dolgozik. Először arra gondoltam, hogy biztosan valami baj történt, mert csak akkor hívott váratlan időpontokban. De nem, nem történt semmi és igazából mondanivalója sem volt, csak úgy, maga sem tudja miért, felhívott. A tudatalattija jelezte, hogy Ő is vegyen részt a mi kis születésnapi köszöntőnkön. Elmeséltem neki a történteket, mely számára is megkönnyebbülést hozott és örömet adott. Tudod, nagyon kikészült a távozásod miatt, noha tudta, hogy így a legjobb.

Magdorka elmondta, hogy mielőtt eltávoztál tőlünk, előtte már két-három napja egy táltos dal csengett folyamatosan a fülében, pedig azt nagyon régen hallotta tőlem, és ráadásul nem is kedveli a hasonló énekeket. Neki is jeleztél a jövendőddel kapcsolatban, mind az eltávozásoddal és az újjászületéseddel kapcsolatban. Ha előbb elmeséli, akkor nem élem át olyan mélyen a gyász fájdalmát, mert rendkívül sokat mondó ez a dal. Azt ígéri a dal, hogy szinte azonnal egy következő születésbe cseppensz és az életed örökkévalóságáról bizonyítja:

Halálban születek, születve meghalok,

Egyszerre kigyúlnak, kihúnynak csillagok.

Keletről jön a fény, nyugaton megpihen,

Minden lét elmúlik, s nem múlik semmi sem.

Már azon a szomorú éjszakán tudattad velem az új nevedet, az új lakóhelyedet, az új születési dátumodat, azt, hogy ki lesz az új gazdid, és megmutattad az új kicsi testedet is. Már azt is tudom, hogy Diane az új gazdid neve. Láttadtad velem a kölyökkorodat és a felnőtt kinézetedet is. Hasonlít az előzőhöz, de azért egy kicsit más és nagyobb is leszel, mint korábban. A természeted tovább fog öröklődni, és a kis falánkságodhoz jobban is fog illeni a Bika csillagjegy.

Tudod, hiányod okozta fájdalmamban először azonnal elakartam rohanni egy kis westie-t beszerezni, akit majd Fruzsinak fogok elnevezni, de amikor lehiggadtam, rájöttem, hogy ez butaság, mert Téged senki sem pótolhat. Legyen inkább teljesen másmilyen kiskutyám, akit elfogadok olyannak, amilyen, és nem akarom beleerőltetni a Te természetedet. Kíváncsiságból az interneten megnézegettem egy menhely kutyusait, és a harmadik oldalon a Te új kinézeteddel találkoztam. Pont olyan kutyus nézett vissza rám a képernyőről, amilyen Te leszel nagy korodban, ahogyan a mostani anyukád kinéz. És tudod mi a döbbenetes? Ezt a kiskutyát is Gombóckának hívják, Little Dumplingnak, pont úgy, ahogyan Téged fognak nevezni. Kicsi kutyám!

Szívből kívánok sok-sok boldogságot az új életedhez!

Diane, szeressétek egymást és vigyázz rá nagyon!

Sok születésnapokat vígan megélhess,

Napjaidat számlálni ne légyen terhes,

Az ég harmatja szívedet újítsa,

Áldások árja házad elborítsa.

Te néked minden öröm holtig adassék,

S amellett semmi bánat ne barátkozzék,

Légyen éltednek virága mind kinyílt,

Szíved ne szenvedjen semmi sebes nyílt.

Szeretettel: Mámá

* * * * *

* * * * *

 Feliratkozás hírlevélre  *  ÉVA ILONA a FACEBOOK-on  

ÉVA ILONA filmcsatornája a YOUTUBE-on: http://www.youtube.com/evailona777