Miért kellett megélnie Magyarországnak a banki csalásokat?

Egy jósnő jegyzete, avagy a Visconti Sforza megmondja

Az utóbbi években igencsak felszaporodtak a bankcsődök. A Postabank kezdte, azután Baumag folytatta egy pilótajátékkal, most pedig az összes bank a többszörösét követeli a kölcsönszerződésekben leírt összegeknek.

Tudom, nem kell ahhoz jósnő, hogy észrevegyük a szélhámosságot. Amikor a Postabank állítólag tönkrement  „olyan rosszul megy Magyarországon” hivatkozással, gomba módra kezdtek el szaporodni városainkban, falvainkban a különböző országok pénzintézeti fiókjai. Ha olyan rosszul áll egy ország, hogy egy Postabank tönkre megy, akkor mit keresnek itt? Egyszerű a válasz: ha a Postabank felelősei megúszták, akkor nekik is nagy lehetőségeik lehetnek itt.

Hivalkodó reklámokkal és agresszív üzletkötőkkel először biztosításokkal, majd lakáskölcsönökkel szórták be Magyarországot. Ezt követték az autóhitelek. Arra is rábeszéltek egy új járművet, aki utál közlekedni és nyaralni is csak a szomszéd strandra jár, persze gyalog. „Minden gazdának saját traktort” felkiáltással nincstelenné tették a földművelőket, idegen kézre juttatva területeink jó részét. Hihetetlen szemfülességgel használták ki az idevonatkozó törvények és jogszabályok hiányosságát. Hiénák lepték meg az országot.

Spirituális szemmel nézve, vajon Magyország miért vonzotta be ezt az emberáldozatokat követelő eladósodást, mely családok létét, mindennapjait fenyegeti? A Botok Apródja szerint gyengén pislákol tüzünk. Csekély ellenállás várható ilyen típusú átverésekre. Aprók, kicsik, kevesek, kevésbé tanultak vagyunk a nagy banki hatalmakkal, a csalárd pénzügyi tranzakciókkal szemben. Másrészről túlságosan felnézünk a pénzügyeket irányító urakra, mint a diák, amikor feltétel nélkül elfogadja a nála tapasztaltabb tanításait. Túl nyitottak vagyunk a nagyok s a nyugat dolgai iránt. A Botok Apródjában van némi kishitűség is, ám azt is mutatja, hogy ártatlanok és egyben tanulatlanok vagyunk ilyen ügyekben. Apród, bot, Tűz elem… gyerekes meggondolatlanság. Vagyis nem voltunk elég körültekintőek, elhamarkodtuk a válaszainkat a befektetők ajánlataira. Ergo, tapasztalatlanok vagyunk ebben a témakörben, mind a rendszerváltásban, mind a pénzügyi kölcsönügyletekben. Elhittük az agresszív, színes reklámoknak, hogy mennyire jól járunk, ha velük kötünk üzletet. Ezoterikus nyelvezetre fordítva, minden azért történt, hogy tanuljunk.

A rendszerváltáskor azt mondták, hogy ezt, meg ezt az állami monopóliumot, gyárat, épületet el kell adni, mert annyira el van adósodva az ország. Most meg sajnálni kell a szegény bankokat. Mi az igazság? Akkor volt nagyobb az állami adósság vagy most nagyobb? A kártya nyelvére lefordítva, hogyan állt az államkassza akkor és most? Két kártyát rakok ki, először a korábban történtekre, majd a későbbi időszakra vonatkozót. Mivel pénzügyekről van szó az arany Visconto Sforza Tarot hívom segítségül megszólítva a reneszánsz Miláno kiváló banki kapcsolatokkal rendelkező korabeli fejedelmeit.

A Botok Királynője azt üzeni, hogy akkor, az 1980-as években minden nő bátran vállalhatott anyaságot, minden nőnek szépen válogatott ruhatára lehetett, a családok félretett pénzzel rendelkeztek, s ha nagyon elakartak érni valamit azt meg is tudták valósítani. A nő valóban melegen tudta tartani a ház tüzét (Botok, Tűz elem). Az állam pedig megtehette, hogy bőségesen támogassa a nőket, az anyaságot és a családot. Volt pénz a kincstárban, nem volt eladósodás. Vagy ha volt is adósság, azt tudta uralni, kezelni.

Az államkassza mai állapotát a Főpapnő jelzi. A Visconti Sforza Tarot kártyában a Főpapnő kártyáján az egyszerű öltözetű Manfréda apátnő képmása látható. Bizony, az állam már nem teheti meg, hogy az anyaságot, a családot támogassa. Egyszerű felajánlásokból, szinte adományokból tartja fent magát. Szorosra kell húzni a nadrágszíjat, azaz az apáca ruha kötőjét. Az egyén szintjére lebontva, a lányok, asszonyok jobban teszik, ha zárdába vonulnak, nem szülnek utódokat, és csak háromévente igényelnek maguknak egy új viseletet. S hogy ne kelljen élelmiszerre költeni, csendes áhítatban böjtölhetnek. Ha a nő elveszíti eredendő minőségét, az anyaságot, a családot, a szép ruhákat, a hiúságot, akkor mi lesz a férfiakkal? A férfiaknak jobban kell a nő, mint fordítva. A nő képes szerelme halála után még harminc évig élni, ám a férfi nő nélkül már nem akarja a földi létet. Hűha, nagy a baj! Csendes, hírek nélküli világomban erre nem is gondoltam. Ez a két lap, pontosabban  az utóbbi igencsak megfájdította a szívemet.

Van ebből kiút? Ha igen, mi? Pozitív irányultságú lap igen-t jelent, s az tartalmazza a lehetőségeket, a jobb gazdasági helyzethez vezető utat is. Megpróbálom nem befolyásolni a lapjárást… csak is az igazat, a tiszta igazat szeretném tudni!

Az Erő lap azt mondja, hogy hamarosan erőfölényben leszünk. Míg elébb az Apród lap azt jelezte, hogy kicsik és gyengék vagyunk, az Erő lap most azt  üzeni, hogy a gazdasági létünk újra fel fog lendülni, mégpedig olyan gyorsan, amilyen gyorsan lendül az idomár karja. Legyőzzük a fenevadat! Így legyen!

Eredetileg ezen a lapon az pillanat van megörökítve, amikor Milánó fejedelme, Francesco Sforza térdre kényszeríti a nagyhatalmú Velencei Köztársaságot. Az oroszlán még napjainkban is Velence totemállata.

Szívből örülök, hogy Magyarország gazdasági helyzete idővel helyreáll. Mikor is? A képen egy pillanat mutatkozik, egy pillanatnyi állapot, egy pillanatnyi helyzet, tehát gyors változások lesznek. Persze, nem minden harc és félelem nélkül, hiszen az idomárnak időnként összeszorul a gyomra, s igen veszélyes a vállalkozása, hiszen jobb híján, csak egy doronggal rendelkezik. Nézzük tovább az időpontot. Oroszlán, az oroszlán hava, július, augusztus, vagyis háromnegyed év múlva olyan fizikai erőfölényben leszünk, hogy támadóinkat, kihasználóinkat, élősködőinket meghunyászkodásra, kompromisszumra késztetjük. Természetesen később sem lankadhat a figyelmünk. Gazdasági létünk folyamatos figyelmet igényel, mind az egyén, mind a közösség részéről.

Hermész Triszmegisztosz törvénye azt mondja: „Amint nagyban, úgy kicsiben”, s természetesen ez fordítva is igaz. Ha az egyén erőre talál, megnöveli önbizalmát, és képes fegyvert, adut tartani a kezében, akkor a közösségre is ez lesz jellemző. Igen, a szocializmus árnyékában, elkényelmesedtünk. Ugyan minek lett volna önálló akaratunk, ha úgyis mindent a nagyok oldottak meg, s nekünk semmibe nem volt beleszólásunk? Az egyén elvesztette az akaratát, legfeljebb szájalhatott, szemtelenkedhetett, ugrálhatott, de csak Apródként, szolgaként kezelték.

Úgy látszik ránk érvényes a teher alatt nő a pálma közmondás. Kaptunk egy nagy adag szenvedést, és mindjárt felébredt bennünk a harci kedv. Négy kirakott lapból kettő a Nagy Árkánumhoz, kettő pedig az udvari lapokhoz tartozik. Ezek tromfok, még az Apród is. Tehát Magyarország egy különleges, változásokkal teljes korszakot él meg, s bármi is történt, nem azért szabták ránk az Égiek, hogy szenvedjünk, vagy eltűnjünk az idők forgatagában, hanem azért, hogy újra erőben legyünk.

Köszönöm a Visconti Sforza család segítségét, hogy világos üzeneteikkel Erőt öntöttek belénk!

*   *   *

Van egy nagyon kedves angyali ismerősöm, akinek megháromszorozták a korábbi magállapodás ellenére a visszafizetendő hitelét. Mivel ezt nem tudta teljesíteni, bevállalta a megbélyegzést, a hivatalos, bejelentett munkák hiányát, s természetesen odalett a lakása, s az addig befizetett összegek is. Ő miért vonzotta be ezt a csalárdságot? Miért hajtotta őt erre a Sors kereke?

Uramisten! Milyen vulgáris a válasz a Csillag lappal! Csillag neve van az új kedvesének, aki immár a felesége, és ha nincs ez az adósságcsapda, nem veszik el a korábbi feleséggel közös lakás, akkor lehet, hogy nem tudtak volna még találkozni. Az egy másik kérdés lehetne, hogy miért jött létre a korábbi nász, de most nem kívánok párkapcsolati témákat elemezni.

Egy másik igen közeli ismerősömnek szintén megháromszorozták a visszafizetendő törlesztéseit, miszerint tíz év helyett harmincöt évig, vagyis nyolcvanöt éves koráig kell fizetni, s majd akkor lesz egy húszmilliós harmincöt éves koreai autója. Miért rótta ki rá a Sors ezt a helyzetet? A Botok tízese szerint, ki kell élnie a benne rejlő agressziót, haragot, bent rekedt dühöt. Most minden haragját, az összes harci kedvét a bankok ellen irányíthatja. Az ölés élményét kapja meg ezáltal. Igen, az ölés élményét, hiszen katona emberről van szó, mégpedig igazi katonának való emberről.  Az nem tud jó katona lenni, aki nem tud gyilkolni. A béke fenntartó harci alakulat nevetséges paradoxon. Lehet, hogy hatalmas agresszió rejlik e lapban, de mégiscsak a Kis Árkánum lapjaihoz tartozik, vagyis nem mozgat meg nagy erőket, illetve, ez történet nem változtatja meg nagy léptékben történetünk hősének az életét. Alapjáraton semmi vagyon nincs a nevén, és bejelentett munkája sem szokott lenni.

Az egyik távoli ismerősöm három gyerekkel, férjjel, kutyával albérletbe kényszerült, miután a bank elvette kicsiny lakótelepi lakásukat. Postai alkalmazottként a fél fizetését is leterhelték a férj keresetével egyetemben. Most bejelentés nélküli munkákból próbálnak új életet kezdeni. Ők miért kaptak a sorstól ekkora terhet? A Botok Ásza szerint így szó szerint megkönnyebbültek, mert nekik olyan nagy teher volt a havi kifizetni való, hogy minden energiájukat lekötötte. S mindezeken túl újra felvették a kapcsolatot az istenekkel, s újra meg kellett tanulniuk imádkozni. Megjegyzem, hogy amikor összefutottam velük, egyáltalán nem látszott rajtuk a kétségbeesettek gyötrelme.

*   *   *

A kirakásokban túl sok volt a Tűz elemből. Milyen tűz pislákol bennünk? Tán ki kéne lőni a fénynyilainkat? 

*   *   *

Hiszem és vallom, hogy semmi nem történik véletlenül, és ha rossz dolgok alakulnak körülöttünk, az nem azért történik, hogy szenvedjünk, hanem, hogy változtassunk, s találjuk meg a baljós események mélyén rejtőzködő profitot.

/Éva Ilona

*   *   *