|
Crowley Hildája
Részlet a Necronomicon átka című regényből
- Egy nagy segget akarok! Egy nagy segget! Értitek? - ordította Crowley a berlini Vörös Dámák Házának nappalijában ?-Egy jó nagy kerek segget akarok! - kiabálta.
Frau Heller, a ház vezetője odasietett tántorgó mágushoz és átölte.
- Mindjárt jön Hilda kisasszony és gondoskodik magáról - búgta a mélyen kivágott estélyi ruhába öltözött asszony és betámogatta egy bordó selyemmel tapétázott ajtón át Hilda kisasszony szobájába. Odasegítette a félig eszméletlen mágust a párnákkal telerakott ágyhoz, lefektette, és gondosan betakargatta. A szobából nyíló fürdő ajtajához lépett, bekopogott.
- Hilda! Herr Crowley van itt. Siess!
* * *
Halk dudorászás kúszott Crowley füleibe. Száját fütyülésre csücsörítette és hangtalanul kísérte az ismerős dallamot. Lassan kinyitotta a szemét.
- Ááá! - kiáltott fel, mert egy hatalmas, mezítelen női tomport pillantott meg néhány arasznyira az arcától. A tompor tulajdonosa súlyát meghazudtoló fürgeséggel fordult meg a kiáltására.
- Te vagy az, Hilduska? - mordult fel Crowley rekedtesen, amikor felismerte a lányt. - Jaj, de rég öleltelek már! Gyere, bújj ide mellém!
- Ó, Herr Crowley, már úgy hiányzott - búgta a telt idomú szépség, miközben lassú óvatos mozdulatokkal bebújt a mágus mellé. - Úgy örülök, hogy meglátogatott! Már azt hittem elfelejtett!
- El lehet téged felejteni? Te gyönyörű, hatalmas nő -fordult oldalra Crowley, hogy arcát a lány dús, hófehér keble közé temethesse.
Hilda nevetgélni kezdett, mert Crowley sörtés ábrázata csiklandozta a bőrét. Ettől a mágus csak még jobban elszédült. Olyan érzése támadt, mintha egy hatalmas női testű hajón ringatózna. Nagyon szerette a nőket, de Hilda bája más volt, mint a többi nőé, mert telt idomai ellenére is rendkívül arányos volt. Gyönyörű, hosszú szőke haja a fenekéig ért.
Crowley mindig kedvtelve figyelte, valahányszor a lány a toalettasztal tükre előtt ülve fésülgette haját. Crowley Hilda által értette meg a barokk művészek csodálatát a telt idomú nők iránt. Amikor a párnás karok körbefonták a testét, végtelen biztonságban érezte magát. Sokszor csak feküdt Hilda mellett. Hagyta, hogy a lány átölelje a lábaival is, miközben a mágus kebléhez szorított arcát cirógatta. Ilyenkor Crowley számára megszűnt az idő, a tér, a gondolat.
Néhány éve bukkant Hildára, amikor egy társasággal a környéken mulatott. Hajnal felé az egyik mámoros alkalmi cimbora bevonszolta őt a Vörös Dámák Házába, egyenest Hilda karjaiba. Azóta is, valahányszor Berlinben járt, meglátogatta. Most ugyan nem emlékezett rá, hogyan került ide, de nem is érdekelte. Bebújt Hilda keblei közé, egyik mellbimbóját a szájába vette és édesdeden elaludt.
- Minden férfi és minden nő egy csillag - elmélkedett magában félálomban. - Csak te, Hilduska, egy kicsit nagyobb csillag vagy.
* * *
Crowley nagyon lassan kinyitotta a szemét, és óvatosan, hogy fel ne ébressze, kikecmergett a lány mellől. Félig elhúzta az ablakot takaró vörös bársonyfüggönyt, majd még mindig hunyorogva leült a kényelmes puha fotelbe, szemben az alvó lánnyal. Karjával a földre vetett kabátja után nyúlt, hogy rágyújtson egy szivarra, de eszébe jutott megbízatása, s abbahagyta a keresgélést. Pénzre volt szüksége. Ki kell magát tisztítania, hogy eredményt érhessen el. Egy kis önkéntes böjt jót tesz. Se alkohol, se szivar, se más. Néhány napos léböjt-kúra is jót tenne, mielőtt munkához lát. Ez az akarat diadala!
Szeme az alvó Hildára tévedt, akit a beszűrődő fény szoborszerűvé tett. Crowley pont ilyennek képzelte a messzi észak istennőjét. Érezte, amint a lányból könnyű, tiszta, nyugalmat sugárzó energia árad felé.
-Hogyan tudta így megőrizni a tisztaságát szajha létére? - morfondírozott. - Vajon ezek az álgazdagságot sugalló bútorok, a falon lévő vörös tapéta, no meg az a szörnyűséges, aranyra festett kovácsoltvas lámpa, mennyi mindent láthatott már! Lehet, hogy nagy mágus vagyok, de ez a lány ezerszer erősebb nálam. Na, munkára fel! - szedte össze magát.
Felöltözött és elindult kifelé. Az ajtóból visszafordult, mert a fejébe ötlött egy Hildával közös szexmágia, mely segítené őt a Necronomicon felkutatásában. De végül is elvetette az ötletet, mert tudta, hogy ezt most inkább a vágya indítványozza, nem a szelleme. A lány különben sem alkalmas rá. Nem tudná ráhelyezni a cél gondolatát az orgazmusra, ráadásul Hilda annyira szolgalelkű, hogy amíg a másiknak nem jó, addig visszafogja magát. Csak ha kielégítette a másikat, akkor adta át magát a gyönyörnek.
- Majd máskor, Hilduska.
Crowley csendesen becsukta maga mögött az ajtót.
(Éva Ilona)
* * * * *
Feliratkozás hírlevélre * ÉVA ILONA a FACEBOOK-on
ÉVA ILONA filmcsatornája a YOUTUBE-on: http://www.youtube.com/evailona777
| |