|
Démon idézés 1412
Részlet a Necronomicon átka című regényből
Borsuk nem szólt egy szót sem. A szépen megrakott tüzet szabályos, háromméteres körrel kerítette be. A kör területéről eltakarította a havat. Intett Sharannak, hogy lépjen be a körbe. A tőrével újrarajzolta a kört maguk körül.
Sharan figyelmét nem kerülte el, hogy Borsuk tiszta ruhát öltött, a nyakában ott lógott egy csillag és egy lyukas kő.
~ Gyere, tartsd magad előtt magasra a könyvet! ~ mondta Sharannak. ~ Gondolatban kövesd, és lásd magad el~tt, amit majd mondok! Gyere utánam a tűz körül!
Borsuk szeme furcsán csillogott.
~ Tűz, Víz, Levegő, Föld! Megparancsolom nektek, hogy töltsétek fel a Fekete varázslatok könyvét!
A föld hirtelen megremegett Sharan lába alatt. Érezte, hogy a könyv magától lapozódik, majd apró tűzcsóvák pattantak a lapok közé. Először megijedt, hogy kigyullad, de a szikrázás alább hagyott. Izzadni kezdtek a lapok, apró cseppek peregtek végig a finoman kidolgozott bőrön, majd egy láthatatlan erő kikapta a kezéből, megpörgette a t?z felett, végül a földhöz csapta, és a semmiből homok hullt a lapok közé. Sharan ijedten utána akart kapni, de Borsuk lefogta a kezét.
~ Azvir és Kheida! Régmúlt démonjai, jelentkezzetek szolgálatra! Én hívtalak benneteket életre, most jöjjetek magasztos célért cselekedni! Eljött a cselekvés órája, itt a helyetek új gazdátok oldalán, hogy lessétek minden kívánságát, parancsát. Gyertek, gyáva férgek! Bárhol vagytok a világ bugyrában, előhívlak benneteket.
A tűz hatalmas égzengés közepette óriási lángokat lövellt az ég felé. Szikrázott, villámlott, morgott, pattogott, de Borsuk továbbra is ott állt előtte felemelt kézzel arcán földöntúli vigyorral.
~ Gyertek elő anyátok parancsára!
Erre a kiáltásra két hatalmas alak vált ki a robajló tűzből, s táncolva, morogva körbekeringték Sharant. Belehajoltak az arcába, áthatoltak a testén, közben érdes hangon sóhajtoztak, nyögtek. Megfogták Sharan és Borsuk kezét, és forogtak, forogtak velük a tűz körül. A démonok repítették a két asszonyt, egyikük lába sem érte a földet. Sharan még sosem élt meg ilyet. Hiába is próbált volna ellenállni, tudta, úgysem sikerülne.
~ Ne félj! ~ kiáltott rá Borsuk. ~ Csak annyit mondj nekik, hogy a helyetek a könyvben van! Nálad van az erő, azt teszik, amit mondasz nekik.
~ Azvir és Kheida! ~ kiáltotta rekedt hangon Sharan. ~ Mostantól a Fekete varázslatok könyve lesz a helyetek.
Mintha semmit sem mondott volna, a démonok tovább forgatták őket.
~ Azvir! Kheida! Engedetlen kutya démonok! ~ ordította dühösen Sharan, mert nem viselte el, ha nem vesznek róla tudomást, ráadásul ezek a lények valahol az ő teremtményei. ~ Azonnal menjetek a helyetekre!
Válaszul a két démon sátáni hangokat hallatva, nevetve, hörögve úgy megrántották a karját, hogy azt hitte, kiszakad. Az őrűlt pörgés közben szeme Borsukot kereste, segítséget várva. Az öregasszony kibomlott hajjal tombolt a démonokkal, visított, sikoltozott közben. Látszott, hogy teljesen átadja magát a delejes táncnak.
~ Parancsolj nekik, mint az engedetlen kutyáknak! ~ kiáltotta oda Borsuk.
Sharan összeszedte minden erejét, lerántotta derekáról a széles bőrövet és hatalmas ütött a démonok felé.
~ Semmivé oszlatlak benneteket, ha nem engedelmeskedtek azonnal ~ s nagyot suhintott Kheida felé.
Kheida vonyító hangot hallatva Azvirba bújt, de Sharan öve újra lecsapott.
~ Megálljatok, engedetlen kutya démonok! ~ csak úgy csattogott az öv, miközben a vonyító démonok áttetsző testét darabokra szelte. Sharan kimerülten térdre esett, de szemét le nem vette volna róluk, azok meg nyöszörögve forogtak tovább, miközben újra összeállt a testük. Végül ráborultak a földön lévő könyvre és sisteregve a lapokba szívódtak. Átadták magukat egy magasabb hatalomnak.
Borsuk újra a tűz előtt állt. Dőlt róla a víz, a szeme vörösen izzott, és mintha megnőtt volna. Félelmetes volt még Sharan számára is.
~ És most egyesítsük az erőket! ~ kiáltotta Borsuk, s egyik kezével felkapta a könyvet a földről, a másik kezével megragadta Sharant. ~ Tűz! Víz! Levegű! Föld! Azvir! Kheida és ti huszonnégy lény! Miénk a hatalom és az erő. Tudásunkat és erőnket besűrítjük a Fekete varázslatok könyvébe. Aki ártani próbál a könyvnek, az száradjon ki! Élje át a lapok történetét és távozzék belőle a vízelem!
Forróság öntötte el Sharant, erős nyomást érzett feje tetején, de a szeme sarkából még látta, amint az égig nyúlnak a lángok, villámlás és dörgés rázza a házat, a fákat, és Borsuk a könyvvel a kezében ismét forog a tűz körül. Forog és forog. Sharan még hallotta lova ijedt hörgését, lábainak dobogását, aztán elájult. Borsuk pedig tovább forgott a befogott energiával.
Így érezhették magukat a dervisek, akikről a nagyanyja mesélt. Szorította a könyvet, és addig pörgött a tűz körül, amíg a lába fel nem emelkedett a földről. Nem tudta, meddig tartott a tánc, de egyszer csak a földön fekve találta magát. Boldogan meredt a táncoló tűzbe, tudta, hogy valami nagyot alkotott ma. Nem holmi szerelmi kötést, gyerek elcsinálást vagy jövendőmondást. Ez más volt. Ez egy darab volt belőle. Szédült, becsukta a szemét és hagyta, hogy édes mámor repítse a fellegek közé nagyanyjához, aki soha nem hívta őt Borsuknak, csak kicsi Malgorzatának.
Ekkor egy fekete pont jelent meg a föld felett. Lassan, de biztosan növekedett, hogy mihamarabb sötétségbe rántsa a földet és az emberiséget.
(Éva Ilona)
* * * * *
Feliratkozás hírlevélre * ÉVA ILONA a FACEBOOK-on
ÉVA ILONA filmcsatornája a YOUTUBE-on: http://www.youtube.com/evailona777
| |